Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vizí állatok

Egyéb vízi állatok 

Tavi kagyló

Ismertetői: teknője igen nagy, hosszúkás tojás alakú, 10-20 cm hosszú és 12 cm széles, búbja előtt szárnyszerűen megnyúlt. Fontos szerepe van a vízminőség szabályozásában, ugyanis a lebegő, mikroszkopikus törmelékeket és alacsonyabb rendű állatokat szűri ki a vízből, tápláléka gyanánt. Nagy számban tenyészik a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágban, ami jól mutatja, hogy ennek a vízfolyásnak nagy része biológiai szempontból meglehetősen szennyezett, valmint, hogy tekintélyes mennyiségű alga is megél itt. Hátrahagyott héjait gyakran megtalálni kora tavasszal, amikor a parton, az olvadó hó alól előkerülnek, vagy a partszéli sekély vízben tűnnek fel. A szárcsák ugyanis előszeretettel hozzák fel a tavi kagylókat télen, táplálékuk nagy részét ez teszi ki a hideg hónapokban, de a pézsmapocok is gyakran zsákmányolja.

Élőhelye: iszapos fenekű álló-, ritkábban folyóvizek.

Festő kagyló

Ismertetői: teknője keskeny nyelv alakú, a szélességénél több mint kétszer hosszabb. Hosszúsága 6-14 cm, szélessége 2,5-6 cm. Elülső vége lekerekített, a hátsó hegyes, felső és alsó szegélye csaknem egyenes és egymással párhuzamos. A zárpárkányzat több foggal is rendelkezik, a bal teknőn a búb előtt 2 dudorszerű főfog, mögötte 2 hosszúra nyúlt, léc alakú mellékfog található, a másik teknőn csupán egy-egy fő- és mellékfog képződik, melyek pontosan illeszkednek az ellenkező oldal fogai közé. A teknő héja vastag, zöldessárga, sárgászöld. Nevét onnan kapta, hogy évszázadokkal ezelőtt a festők kagylóteknőben keverték ki a festéket.

Élőhelye: nagyobb álló- és lassan folyó vizek. Gyakran a nagy tavi kagylóval társul.

Tompa folyamkagyló

Ismertetői: Teknője elliptikus vagy tojás alakú, hosszúsága 5-9 cm, szélessége 3-4,5 cm. A teknő mindkét végén csaknem egyformán lekerekített. A búb alig emelkedik ki, gyakran erősen lepusztult felületű. A teknő héja vastag, feketésbarna vagy fekete. Belső felületét csillogó gyöngyházréteg borítja.

Élőhelye: tiszta, többnyire keskeny, homokos medrű folyók, patakok.

Szaporodása: parazita lárvák útján szaporodik.

Folyami gyöngykagyló

Ismertetői: tojás vagy vese alakú, teknője nagy, 12-15 cm hosszú és 5-5,7 cm széles. A búbrész mindig erősen lepusztult felületű, alig emelkedik ki. A zárpárkányzaton csak főfogak találhatók. A teknő héja igen vastag, színe feketésbarna vagy fekete. Belső felületét kékesfehér gyöngyházréteg borítja.

Élőhelye: a hűvös gyorsfolyású, mészben szegény vizű, és homokos vagy kavicsos medrű patakok lakója, amelyek a pisztrángok számára is kedvezőek. További feltétel, hogy a víz hőmérséklete nyáron a 14 C körüli értéket ne lépje túl. A kagyló kerüli az iszapos talajt, és tartózkodási helyén a vízszennyeződésre kifejezetten érzékeny.

Elterjedési területe: Európa egyes részein korábban olyan gazdag állományokban fordult elő, hogy a kagylók több rétegben egymáson feküdtek. Ma már csaknem teljesen kipusztult.

Életmódja: élőhelyükhöz erősen ragaszkodnak és gyakran igen sűrű, kolóniákat alkotnak. Táplálékforrásukat a plankton és a detritusz képzi.

Vándorkagyló

Ismertetői: teknője elöl háromszögletűen kihegyezett, hátul kerek, 25-40 mm hosszú és 13-18 mm széles. Búbja egészen elöl helyezkedik el. A teknő oldala alul élesen megtörik, ezért a kagyló keresztmetszetben három élű. Alapszíne szürkés-sárga, zegzugos barna vonalakkal rajzos, előrehaladottabb korban piszkos sötétszürke. Lábának mirigye finom, megszilárduló fonalakat termel, ezekkel szilárdan a vízfenékhez tapad.

Élőhelye: folyók, csatornák, tavak, ahol kövekre, fadarabokra vagy más kagylóra és vízi járműre telepszik.

Szaporodása: petéket rak, amelyekből szabadon úszó, ún. veligera-lárvák fejlődnek. Ezek eleinte planktonokban élnek, később helyhez kötötté válnak.

Nagy hólyagcsiga

Ismertetői: háza a legtöbb csigáéval ellentétben nem jobbra, hanem balra csavarodott, keskeny tojás alakú, felül hegyes, 12-13 mm magas és 5-7 mm széles. Utolsó kanyarulata nem tágul ki erősen, körülbelül ugyanolyan magas, mint a fölötte következő kanyarulatok együttesen. A ház vékony, áttetsző héjú, színe sárgásbarna, vörösesbarna. Az állat teste fekete, szabad középnyúlványa nincs.

Élőhelye: tócsák és vizes árkok, olyanok is, amelyek gyakrabban kiszáradnak.

Folyami fialó csiga

Ismertetői: legnagyobb kopoltyús csigánk. Háza 30-50 mm magas és 23-37 mm széles, színe zöldes-barna, legtöbbször három vörösbarna csíkkal. Varratai sekélyek, ezért kanyarulatai csak kissé lépcsőzetesek. A ház csúcsa tompa. A tapogatók hosszúak és fonal alakúak, a szem ezek végén, kívül helyezkedik el.

Élőhelye: nagyobb, lassan folyó vizek, ritkábban tavak.

Fülcsiga

Ismertetői: háza széles fül alakú, tekercse rövid, hegyes, a ház magasságának legfeljebb egy hatod részét teszi ki, vagyis rövidebb, mint a szájadék. Az utolsó kanyarulat nagy és fül alakúan erősen kiöblösödött, a szájadék szegélye szélesen kiterül. Az állat teste szürke, sötét foltokkal tarkított köpenye a ház vékony héján áttetszik.

Élőhelye: álló- és folyó-, növényzettel dúsan benőtt vizek, brakk vízben is megél.

Nagy tányércsiga

Ismertetői: kb. 30 mm átmérőjű és 11-12 mm magas háza nagy, vastag korong alakú. Színe vörösbarna vagy zöldes olajbarna, mely alul világosabb. Felülete sokszor rácsos-pipacsos. Az állat teste csaknem fekete. A tapogatók hosszúak és vékonyak, a szemek a tapogatók között vannak.

Élőhelye: álló- és lassan folyó, növényekkel gazdagon benőtt vizek.

Lemezcsiga

 

Ismertetői: háza 9-10 mm széles és 1,2-2 mm magas, 6,5-7 kanyarulattal, melyek igen lassan szélesednek. Színe világosbarna. Az állat teste feltűnően kis méretű, a fej és a láb együttesen egyharmad olyan hosszú, mint a ház átmérője, színe feketés.

Élőhelye: dús növényzetű álló- és lassan folyó vizek.

Nagy mocsári csiga

 

Ismertetői: háza igen nagy, jobbra csavarodott, 45-60 mm magas és 20-30 mm széles. Tekercse hosszan megnyúlt, hegyes, csaknem olyan hosszú, mint a szájadék, az utolsó kanyarulat hasasan kiöblösödik. A ház színe világos- vagy sötétbarna, az állat teste szürke. A fejen lapos, háromszögletű tapogatók vannak, tövüknél belül helyezkednek el a szemek.

Élőhelye: álló- és lassan folyó, iszapos fenekű, dús növényzetű vizek.

Pocsolyacsiga

Ismertetői: háza hegyes tojás alakú, 15-29 mm magas és 12-28 mm széles. A szájadék felül nem hegyes, valamivel magasabb, mint a tekercs. Héja sárgás- vagy sötétbarna színű, viszonylag vastag falú, kanyarulatai lépcsőzetesek.

Élőhelye: kisebb álló- és lassan folyó vizek. Főleg holtágak, tavak és mocsarak növényekkel gazdagon benőtt részeiben él.

Ló pióca

 

Ismertetői: testhosszúsága 6-10 cm. Színe a sötétbarnától a palaszürkéig vagy a feketéig sötétedhet, testének peremén olykor világos szegély húzódik, egyébként szembetűnő rajzolata nincs. 10 kis szeme van, amelyek az elülső szelvények oldalain helyezkednek el. Állkapcsaiban két szabálytalan sorban 14-14, meglehetősen tompa fog található, melyek nem teszik lehetővé a számára, hogy gerinces állatok bőrét átvághassa.

 

Élőhelye: álló és lassan folyó vizek

Tápláléka: a közeli rokon orvosi piócával ellentétben nem vérszívó, hanem kifejezetten falánk ragadozó. Minden víziállatot, amelyet le tud győzni, elfogyaszt. Zsákmányát egyben nyeli le.

Orvosi pióca

Ismertetői: teste 10-15 cm hosszú. Színe a piszkos-, olykor sárgásbarna és sötét olajzöld között változik. Az alapszínen 6 feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható, közülük néhányat sötét foltok tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete foltokkal. A fejtájék nem határolódik el élesen, a 10 kis szem felül, az elülső szelvények oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A szájnyílásban 3 félhold alakú, finoman fogas állkapocs található.

Élőhelye: túlnyomóan lápos, mocsaras vizek és dús növényzetű tavak lakója.

Tápláléka: a vízhez járó emlősök vérével táplálkozik.

Óriáscsíbor
 
Ismertetői: elérheti az 55 mm-es hosszot, ezzel Európa egyik
legnagyobb testű bogara. Fényes fekete, vagy lehet kissé olajzöldes árnyalatú. Szárnyfedőit finom hosszanti pontsorok díszítik. Felül erősebben domború, mint alul; a szárnyfedők pereme pedig oldalt túlér a potroh peremén. A tor alját szőrzet borítja.

Élőhelye: csak egy részük él vízben, bár a szárazföldiek is kedvelik a nedves élőhelyeket: mohapárnákban, avar között, gombában, trágyában találhatók. A vízi életmódúak is legfeljebb gyenge úszók, de inkább csak mászkálnak a növényzeten, vagy az aljzaton.

Tápláléka: az óriáscsíbor lárvája ragadozó, a kifejlett bogár növényevő. Ezért növényzet között, moszatcsomókban tartózkodik leggyakrabban.

Nemes rák, folyami rák

Ismertetői: a tízlábú rákok rendjének legnagyobb közép-európai, édesvízben élő képviselője. A hím 18, esetleg 25 cm hosszú, a nőstény 15 cm-nél rövidebb. A fejtort egységes hátpajzs borítja. Két összetett szeme mozgatható, henger alakú nyélen helyezkedik el. Az elülső csáppár csaknem olyan hosszú, mint az állat teste. 5 pár járólába van, közülük az 1 pár igen erőteljes ollókban végződik. A 2. és a 3. pár járólábon is kis ollók vannak. Az állat vörösbarna, szürke vagy sárgás, az ollók alsó oldala vörös.

Élőhelye: tiszta folyóvizek és tavak, ahol a parti üregekben és kövek alatt él.

Tápláléka: döggel, csigákkal, férgekkel és rovarlárvákkal táplálkozik, s ezek után éjjel jár.

 

 

 

 

 

Teknősök

A teknősök a (Testudines vagy Chelonia) rendet alkotó hüllők  . Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. 200 millió évvel ezelőtt már voltak teknősök. Ma körülbelül 300 ismert teknősfaj él a világon. Gerinces hüllő, négy lába van és egy, a bordákból kifejlődött teknője, amit páncélként használ, ha támadás éri.

Alapvetően vízi és szárazföldi teknősök vannak, a vízi teknősök ragadozók, a szárazföldiek növényevők. Ez abból adódhat, hogy a teknős gyorsan úszik, de a szárazföldön meglehetősen lassan mozog (legalábbis lassabban, mint a prédaállata). Tojással szaporodik. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan. A Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos: a mocsári teknős. Ezen felül rengeteg faja él állattartóknál, legjellemzőbb a vörös fülű ékszerteknős, amely sajnos a mocsári teknőssel azonos élettérben él, ezért annak állománycsökkenését okozza a régióban. Ez persze nem az ő hibája, hanem a felelőtlen teknőstartóké, akik megunt kedvenceiket eleresztik a szabadban.A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától.

Vízisikló

A vízisikló (Natrix natrix) egy közismert és elterjedt eurázsiai, nevével ellentétben nem szorosan a vízhez kötődő kígyófaj. A vízisikló nagy területen, az Atlanti-óceántól a Bajkál-tóig megtalálható északon egészen a 67° északi szélességi körig.  Európában Nagy-Britannia és Skandinávia északi részéről, valamint egész Írországból hiányzik. Számos endemikus alfaja található meg különféle szigeteken, így Korzikán és Cipruson. Elsősorban lassabb folyóvizek, tavak, holtágak, mocsarak mellett él, de kavicsbányákban, lápokban és víztől távolabb is előfordul sík-, domb- és alacsonyabb hegyvidéken egyaránt.

 

 

 

 

 

 

 

A faj testfelépítése erőteljes, a nőstények rendszerint nagyobbak a hímeknél: ez utóbbiak hossza ritkán éri el az 1 métert, míg a nőstények gyakran 120 centiméteresek, sőt háborítatlan vidéken akár 1,5 méteres hosszt is elérhetik.

A vízisikló színezete változatos: ormos pikkelyű háta zöldes- vagy kékesszürke (gyakoriak a fekete melanisztikus példányok), a sötétszürkés haspajzsok széle csontfehér. A háton páros fekete pontsor fut végig. Egyik legjobb azonosítójele a tarkó két oldalán látható, nőstényeknél halványabb, hímeknél erőteljesebb színű, félhold alakú, sárga, fehér vagy ritkábban vörös folt, amely azonban számos egyedről hiányozhat. A faj ügyesen közlekedik kígyózó mozgásával mind a vízben, mind a szárazföldön. Hüllő lévén elsősorban nappal aktív, ilyenkor vadászik. Táplálékát kisebb termetű gerincesek képezik, elsősorban különféle halak és kétéltűek, kiváltképpen békák. Rajtaütésszerűen elkapott áldozatát elevenen fogyasztja el. Mérget nem termel, bár ha megriasztják, kobraállást vehet fel, és fenyegetően sziszeghet. Ilyenkor bűzös váladékkal spricceli le a támadót, amelyet a kloákájába ürülő mirigy termel. A veszélyhelyzetekből általában igyekszik elmenekülni, vagy végső esetben holtnak tetteti magát (hátára fekszik, száját kitátja, és nyelvét kilógatja). Késő ősszel, ahogy egyre hűvösebb lesz, a vízisiklók száraz és meleg téli rejtekhelyet keresnek, ahonnan csak márciusban merészkednek elő.

Békák

A békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura vagy Salientia) 5000-nél is több faja a kétéltűek osztályának egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők.  Zömmel vízközelben élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (például sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is. Sok békafajnál kiemelt szerep jut a szaporodási időszakban a hangadásnak (brekegés, kuruttyolás és számos másféle hangadás), amelyet felfújható torokzacskók segítségével végeznek el – ez azonban nem minden fajra jellemző.

Tengeri Sün

 

Egy kutatócsoport megfejtette, hogy a tengeri sünök hajlított kristály "bevonatában" szerepet játszik az amorf kalcium karbonát. Ennek ellenére laborban még nem sikerült szögletestől eltérő kristályt növeszteni.

 

 

A kutatók már régóta irigylik a tengeri sünök azon képességét, mellyel tüskéket növesztenek egyes nagy kristályokból. Most úgy tűnik a kutatók megfejtették a tüskés teremtmények titkát, és olyan felfedezést tettek, mely forradalmasíthatja a fogimplantok és csontszövetek fejlesztését.

 

Minden tengeri sün tüskéje egy kalcit kristályból áll, ami egy olyan ásvány, mely főket kalcium karbonátot tartalmaz és hosszúságában több centimétert is elérhet. A kristályok összetett szerkezettel rendelkeznek, melyek egyenletes, hajlított felszínekkel kapcsolódnak egymáshoz, ellentétben a laborban előállított kalcitkristályokkal, melyek szögletes, hat oldalú - romboéder - formát vesznek fel.

 

Bohóchal - Amphiprion ocellaris

 

A kb. 8-9 cm-re növő A. ocellarist Cuvier írta le először 1830-ban, tehát egy régóta ismert és mindmáig közkedvelt hallal van dolgunk. A narancsárga testet három függőleges fehér sáv mintázza, az úszók feketével szegettek. Ausztrália környékén létezik fekete változata is.

Mivel a szállítás okozta stresszre nagyon érzékeny, az új helyen könnyen ledarásodhat, de a beszoktatási időszak elteltével remekül bírja az akváriumi körülményeket, ahol még tenyészthető is. A nőstény példányok nagyobbak.

Bár anemóna nélkül is jól tartható, mégis anemónával, társas akváriumban érzi magát legjobban. Heteractis magnifica, Stichodactyla gigantea és Stichodactyla mertensi anemónákkal él együtt.

 

Cápák

 

 

Egy új kísérlet igazolta, amit tengerbiológusok már régóta sejtettek: a cápák azért tudnak több ezer kilométert nyílegyenesen megtenni, mert érzékelik a Föld mágneses mezejét.

 

 

Úgy tűnik, nem volt alaptalan az a régi sejtés, hogy a cápák belső iránytűvel rendelkeznek, amely útba igazítja őket hosszú vándorlásaik során. Közismert, hogy a tigriscápák, a kékcápák és a pörölycápák is több ezer kilométereket úsznak a nyílt tengereken egyenes vonalban, és még a geomágneses anomáliákról ismert területeken is jól eligazodnak.

 

 

A Hawaii Egyetem tengerbiológusai a közelmúltban fogságban élő cápáknál azt vizsgálták, hogy a mágneses mező változásai hogyan befolyásolják az ismert élelemlelő hely felkutatását. A hat hetes kísérletbe hat atlanti barnacápát (Carcharhinus plumbeus) és egy csipkés pörölycápát (Sphyrna lewini) vontak be.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

semmi

(bella, 2012.07.07 00:44)

ez nagyon klasz most megtaláltam azt a kis vizi állatott amiről keveset tudunk és ez azért jó mert eből kell kiselőadást tartanom és ez így jó köszönöm

 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 54506
Hónap: 379
Nap: 11